Wéber Kati

Bekker Zsuzsa megemlékezése Bródy Andrásról

Bródy András (1924-2010)

Bródy András, a második világháború utáni magyar közgazdász generáció egyik legkiemelkedőbb képviselője, talán legszínesebb egyénisége, Széchenyi-díjas tudós, egyetemünk díszdoktora 86 éves korában, 2010. december 3-án elhunyt Magas szintű elméleti kulturáltság, korszerű elemzési eszközökben való jártasság jellemezte. Az input-outputmodellezés nemzetközileg elismert kutatója, aki dolgozott Leontief munkatársaként is. Több évtizedig foglalkozott a marxi teória matematikai megfogalmazásával. A termodinamika közgazdasági alkalmazásának kísérletével is úttörő kutatást végzett, Sziporkázó érvelése, megjegyzései, várt és váratlan megnyilvánulásai szakmánk legendáriumának és anekdotakincsének értékes, sokat idézett/idézendő részeivé váltak. Érték és újratermelés című nagydoktori disszertációja hozta meg számára a nemzetközi ismertséget, mely könyvként magyarul 1969-ben jelent meg, s angolul két alkalommal is kiadta a neves North-Holland kiadó. Újabb fontos kutatói határkövek: a Ciklus és szabályozás (1980), majd a Lassuló idő (1983), mely az Indiában tartott és ott Slowdown címmel megjelent előadásainak magyar fordítása. A Near Equilibrium zárja a sort 2004-ben, melyet kínaiul is kiadtak 2009-ben. A természettudomány és a közgazdaságtudomány határait átjáró elvont kutatói érdeklődés Bródy Andrásnál nem zárta ki a napi gazdasági és társadalmi kérdésekre való közvetlen reagálás igényét. Érdeklődése és írásai egyszerre időtlenek és égetően aktuálisak Az évek során, bár csak külsősként, a Közgázon is tanított különböző tanszékek és szakkollégiumok meghívásában. 1995 és 2005 között az elmélettörténet tanszék munkájához kapcsolódott rendszeresen angol és magyar nyelvű előadásaival. Részt vállalt Kautz világhírű elmélettörténetének magyarra fordításában. S nem utolsósorban: mind a tanárokat, mind a diákokat inspirálta izgalmas szellemi jelenlétével. A díszdoktorrá avatása alkalmából készített interjúban így beszél tanári hitvallásáról:

"A tanítót a tanítvány választja és becsüli meg (vagy sem). (...) A fiatalok szemében az lesz a hiteles tudás, amit ők alakítanak ki maguknak. A jó professzor csak a katalizátor szerepét vállalhatja, s aki kész sablonok biflázására oktat, az nézzen szembe azzal, hogy még esetleges sikere esetén sem végzett semmi érdemlegeset."

Bekker Zsuzsa