Wéber Kati

Simonovits András írása Bródy Andrásról

Bródy András (1924–2010)

Bródy András a magyar matematikai-közgazdászok ahhoz a nagy nemzedékéhez tartozott, amelynek tagjai 1960-tól kezdve hazánkat a nemzetközi közgazdaságtudomány térképére helyezték. Egyik első cikkében a kezdeti szocializmusra jellemző hóvégi hajrát vizsgálta, túllépve a korábbi vulgármarxista polgazos megközelítésen. Következő jelentős írásában a központi árrendezés matematikai kérdéseit elemezte a kor egyik matematikai óriásával, Rényi Alfréddel együtt. Innen már közvetlenül vezetett az út az ágazati kapcsolatok mérlegének (rövidítve: ÁKM, másként, input-output) modelljeihez. (Ez az elmélet volt az első, amely a már létező közgazdaságtani modelleket számokkal töltötte ki, és nagy haszonnal lehetett alkalmazni mind a kapitalista, mind a szocialista országokban. Kifejlesztéséért Wassily Leontief alias Vaszilij Leontyev az elsők között kapott közgazdasági Nobel-díjat.)

Főművében, az Érték és újratermelésben (1969) (angol kiadásban: Planning, Prices and Proportions, 1970) a marxi közgazdaságtant elemezte a fenti említett ÁKM-eszközökkel. Megmutatta, hogy a sokak által misztikusnak tekintett munkaérték-elméletet hogyan lehet szabatos matematikai alakba önteni, és továbbfejleszteni a termelési árak Ricardo-i irányába. Bródy magnum opusának a sikerére jellemző, hogy a Google Scholar több mint 100 hivatkozást ad meg. Több, azóta világhíressé vált közgazdász vallotta be nekem, hogy marxista korában Bródytól tanulta az alapokat.

Későbbi munkáiban sem lett hűtlen az ÁKM-hez. Segítségével egyaránt elemezte a ciklusokat, a lassuló időt és a mai világválságot. Kiemelkedő tagja volt a nemzetközi ÁKM-iskolának, többször szerkesztette a társaság kongresszusi köteteit. Szabad szelleme miatt sem a rendszerváltás előtt, sem azután nem tanított, nem is taníthatott fő- vagy akár félállásban magyar egyetemeken, miközben évekig oktatott Amerikában és Afrikában. Kiemelkedő munkássága ellenére sem lett az MTA tagja.

Röviden érdemes kitérni Andris személyiségére is. Jó családból származott, gyermekkorában anyanyelvi szinten elsajátította a németet és az angolt. Ragyogóan fogalmazott, csípős esszéit az ÉS és a Népszava olvasói gyakran élvezhették. Jól zongorázott, minden zenei művet felismert a rádióban. Irodalmi és zenei tehetségét egyik fia, Bródy János is örökölte. Logikai és matematikai hajlama, másik fiában, Bródy Mihályban él tovább.

Nem szerette a kötöttségeket. Nem nevelt ketrecben tanítványokat, de annyian tanultunk tőle – itthon és külföldön is –, hogy 70 éves születésnapjára két születésnapi kötet is készült, egy a hazai, másik pedig a külföldi tanítványok tollából. Az utóbbihoz az ÁKM atyja, a Nobel-díjas Wassily Leontief írt előszót.

Sokunknak fogsz hiányozni.

Simonovits András